Az utolsó Prince of Persia játék elvileg új trilógia kezdő epizódja lett volna, a Ubisoft a megjelenés előtt úgy gondolta, az új történetszál, a casual játékosoknak is kedvező játékmenet, a képregényes grafika segít majd abban, hogy a gamerek szélesebb közönségét elérhessék, és megalkossák a valaha készült legsikeresebb PoP részt. Nem így lett, a hardcore játékosok bosszankodtak a szinte csak ügyességi elemekre épülő játékmeneten; a segítőtárs, a többi forradalmiként beharangozott újítás, és a történet sem igazán nyerte el a nagyközönség tetszését. A casual játékosok sem özönlötték el a boltokat, és a Ubisoft kellemetlen helyzetbe került: a széria pont akkor került a mélypontra, amikor Hollywood százmilliókért forgat Prince of Persia filmet.

Nem lehetett túlságosan bonyolult az a gondolatmenet, amit a válságértekezleten jelenlévő kreatív mesterek végigjártak. "Mitől volt sikeres a Sands of Time trilógia? Mit szerettek benne legjobban a játékosok? Időmanipuláció, idő homokja? Hozzuk vissza. Harcrendszer, amit rengeteg gonosz ellen lehet bevetni? Rengeteg akrobatikus mozdulat, fejtörőkkel megfűszerezett játékmenet? Ez kell nekünk." Nagyjából ez lehetett a kiindulópont, a meghozott döntések nyomán bejárt fejlesztési ciklus végeredménye pedig minden lett, csak nem meglepő. A The Forgotten Sands első pályái erőteljes Déjà vu érzést árasztanak, az persze más kérdés, hogy ettől rossz lesz-e a játék vagy sem, erre térjünk vissza később. Azt azonban nem árt leszögezni, hogy a Ubisoft állítása, mely szerint "A Forgotten Sands fejlesztése már jóval az utolsó Prince of Persia megjelenése előtt kezdődött!", leginkább, hogy is mondjuk, légbőlkapottnak tűnik. A lényeg, hogy az új epizód a Sands of Time univerzumot gazdagítja, a játékmenet szinte teljesen ugyanaz, mint amit a trilógia három epizódjában megszokhattunk, de persze, nem csak néhány új grafikai elem, de néhány újítás is bekerült, hogy ne érhesse szó a ház elejét.

Csak azok kedvéért, akik még nem játszottak a Sands of Time-sorozat egyetlen epizódjával sem, következzen egy gyors összefoglaló. A játékmenet gyakorlatilag Tomb Raider-széria hihetetlenül látványos akrobata mutatványokkal, és idő manipulációval felturbózott verziója. A főhős képes a falakon szaladgálni függőlegesen, vízszintesen, majd a falakról lendületet véve a különböző oszlopokra, cölöpökre, gerendákra ugrani, és gyakorlatilag az összes létező akrobatikus képességét külön, és egymással összekombinálni ahhoz, hogy az egymást követő helyszíneken található - többnyire halálos fémtüskékkel megszórt - szakadékokat, és egyéb életveszélyes csapdákat kikerülve, leküzdve eljusson a céljáig. Az egyes helyszíneken természetesen mindenféle misztikus ellenfelek is várnak rá, ezeket elképesztően látványos - szaltókkal, ugrásokkal, pörgésekkel-forgásokkal megfűszerezett - harcrendszer segítségével lehet leküzdeni. Az idő homokjának tőrét megkaparintva a főhős további lehetőségekhez jut, a használathoz szükséges homok összegyűjtése után meghatározott ideig le lehet lassítani-, fel lehet gyorsítani-, illetve vissza lehet pörgetni a időt, ennek segítségével például halálos kimenetelű hibákat lehet villámgyorsan semmissé tenni.

Járt utat járatlanért...

A The Forgotten Sands pontosan azt ajánlja, amit az elődök: egymás után következő, különféle helyszíneket, illetve az azokon található csapdákat, fejtörőket kell leküzdeni, teljesíteni, és eközben a legkülönbözőbb ellenfeleket kell lemészárolni. Az új epizód esetében valószínűleg szerették volna kompenzálni azokat a játékosokat, akik hiányolták az előző Prince epizódból a pörgős csatákat, éppen ezért az új részben szinte alig akad helyszín, ahol nincsenek az életünkre törő gonoszok. Sőt, ha belefutunk egy ilyen bandába, akkor garantált, hogy rögtön több tucat ellenfél csap le ránk. Többnyire minden csapatban vannak gyorsabban lekaszabolható, gyengébb ellenfelek, és egy-két komolyabb, sok esetben speciális taktikát igénylő ellenlábasok is. Az egyik újfajta típus például elképesztően jól védekezik, szemből lehetetlen sebezni, minden támadást el tud hárítani a pajzsával. Ha ez nem lenne elég, át sem lehet ugrani, hogy gyorsan hátbatámadhassuk, minden ilyen jellegű próbálkozásunk kudarcba fullad. Boss jellegű ellenfelek közül csak egyel futottunk össze, az ő esetében kerülni kellett a közelharcot, és amikor hirtelen belendülve a földre próbált minket küldeni, gyorsan el kellett ugrani az útjából. A legrosszabbak a további ellenfelek megidézésére képes nagyobb méretű ellenfelek voltak, ha ők is jelen vannak a teremben, érdemes velük végezni először, különben hamarosan jókora túlerővel találjuk szembe magunkat.

A játékmenet persze nem csak az ellenfelek kinyírásából áll, az akrobatikus mozdulatokkal leküzdhető akadályok, és a helyszínek felépítése is némi csiszoláson esett át, és bekerültek teljesen új elemek is. A leglátványosabb, és leginkább újszerű ilyen elem a vízhez kapcsolódik, a Herceg az új epizódban ugyanis nem csupán az időt tudja manipulálni, de néhány pálya leküzdése után teljesen új képesség birtokába is jut. A termekbe felülről befolyó, vagy oldalról beömlő víz eleinte csak hangulati elemnek tűnik, de amint megszerezzük az új képességet, egy bizonyos időre szilárd anyaggá tudjuk változtatni ezeket a vízoszlopokat, vízeséseket, és így ezeket is fel tudjuk használni a továbbjutás érdekében. Ez alaposan feldobja az amúgy már unásig ismert játékmenetet, sokszor okosan kell taktikázni, hogy mikor, és meddig használjuk a képességet, így az akadályok leküzdése mellé betársuló időfaktor még komolyabb szerephez jut, mint az eddigiekben. A már említett fejtörő témakör - legalábbis az előzetes verzióban végigjátszható pályák során - nem sokat változott, konkrétan különféle körbeforgatható karokkal kellett fogaskerekeket eljuttatni a pontból b pontba, hogy a liftszerkezeteket működésbe tudjuk hozni. Aki szereti az ilyesmit, az élvezni fogja, mi nem vagyunk a nagy rajongói ennek a megoldásnak, de szerencsére még nem vált annyira bosszantóvá a feladvány, hogy emiatt feladjuk a játékot.

Oszd meg és uralkodj: