Először is tegyünk különbséget érzelmileg megindító és ötletes, eredetiségtől duzzadó credits között. Míg előbbi kinézetileg teljesen szokványos, utóbbiban mindig van valami poén, csavar. Az első inkább az eltöltött játékórák élményére épít, míg a másik emellett még fel is dobja valamivel az unalmas receptet. Mutatok egy példát az egyes változatra: Mass Effect stáblista. Azt hiszem, nincs egyetlen önjelölt Shepard kapitány sem, akinek nem lúdbőrzött a háta a gyönyörtől, amikor megszólalt a Faunts együttes M4 Part II című dala. Ugyanakkor maga a credits ettől függetlenül nem sok meglepetéssel szolgált. De akkor milyen az igazán ötletes, WTF! credits? Mutatom, sorban… (közben megjegyzem, de talán felesleges, hogy mivel stáblisákról beszélünk, ezért innentől kezdve az írás SPOILER-veszéllyel telített!).

Portal

Az első játék, ami mindenkinek eszébe jut az ötletes stáblisták kapcsán, az valószínűleg a Portal. A Valve logikai játéka kifejezetten jóra sikeredett, ráadásul a sztori is átcsapott egy másik a hangulatba a végefelé. Miután legyőztük GLaDOS-t, a minket felügyelő és megsemmisíteni kívánó AI-t, az erősen „anyátok!” befejezés után (ami, mint nemrég kiderült, nem is az igazi) egy olyan credits jött, amire senki sem számított. GLaDOS él? És még énekel is nekünk? Mi van? Egy biztos, a torta hazugság! (The Cake is a LIE!)

MadWorld

Ez a darab már kinézetével is a vitathatatlanul eredeti játékok közé tartozott, nem is beszélve a játékmenetéről és a hangulatáról (Andolini tudna mesélni). Kár, hogy Wii-n nem lett olyan sikeres, mint várták, talán a sok brutalitás lehetett az oka (na jó, nem talán, biztos). Mindenesetre ha a játékot is kemény, morbid humor jellemezte, akkor a credits listától is ezt várja az ember, és nem is kell csalódnia. Bár a főhős nem szeleteli fel a fejlesztőket, nem dobja őket metró elé, és nem állít a fejükbe trombitát, azért így is megkapják a magukét, hiszen a játékban is hatalmas teljesítményt nyújtó két kommentár itt sem fogja be a lepénylesőjét. Van önkritikájuk azért a fejlesztőknek, nem?

LittleBigPlanet

A LittleBigPlanet feleannyira sem lett volna sikeres, ha nem lenne olyan észveszejtően aranyos és bájos. Ez a hangulat már átjön a kihagyhatatlan credits listában is, amit nem mellesleg mi játszhatunk végig. Igen, az is egy pálya, méghozzá a játék legelején. Miért is dőljön hátra a gamer-palánta, ha egyszer a stáblistában is aktív részese lehet az eseményeknek? Ráadásul így muszáj végigmennie a fejlesztőkön (na nem úgy!).

Call of Duty

A híres franchise első darabját azért érdemes kiemelni, mert a credits listája egy szép kis hagyományt teremtett. Miközben leperegnek a fejlesztők nevei, uszkve 5 perc alatt gyorsan bemutatják nekünk, min is mentünk keresztül a II. világháború alatt. Mármint, hogy mi, konkrétan a játékosok. A CoD első részében ezt oldalnézetben láthatjuk, mintha csak egy platformjáték menne a gépünkön. Nincs mellkas, amelyik ne dagadna a katonás büszkeségtől, miközben ezeket a képsorokat nézi, és hallgatja a patetikus zenét.

Modern Warfare 2

Megvolt már az első, jöjjön a - perpillanat - utolsó darabja a sorozatnak, hiszen az Infinty Ward itt is tudott csavarni egy kicsit a dolgon. A motívum ugyanaz: gyors végigtekintés, min is ment át a játékos, míg a termékükkel szórakozott. A kivitelezés stílusa azonban más: egy múzeumi kiállítás kereteiben mutatják be ezt nekünk. A főbb karakterek, helyszínek, mind-mind ott pózolnak, miközben a látogatók megállnak, nézelődnek, sétálgatnak. Zseniális!

Assassin’s Creed 2

Kisebb zördülés támadt a szerkesztőségen belül ennek a játéknak a stáblistájával kapcsolatban, de én úgy vélem simán jó credits-et hoztak össze a Ubisoft-nál. Egy iszonyat nagy WTF után (amit még a főszereplő is kiejt) itt sem tehetjük le a billentyűzetet/joypad-ot végleg, ugyanis a sztori folytatódik Desmond korában, és nem mellesleg egy kis akcióban is lesz részünk. Jó kis csihi-puhi, úgy, ahogy Ezio-tól láttuk, csak most már a modern korban. Mindeközben fut a stáblista, de ki figyel oda? Ráadásul az akció leültével fény derül pár dologra…

God Hand

Az elborultabb fajtájúak közé tartozik a God Hand credits-e is, ezt talán azoknak nem is kell mondanom, akik játszottak a játékkal. Az egy dolog, hogy a stáblista alatt szóló dalocska egyszerűen beteg, de ha ez még nem lenne elég, a táncikáló főszereplők biztosan mindenkit hangos kacajra késztetnek. Igen, valahogy így kell egy jó credits-et összerakni, látszik, hogy ebben szív és lélek van.

Fable 2

A többiek fényében talán egy kicsit fakónak tűnik a Fable 2 stáblistája, de ínyencségnek mindenképpen ínyencség. A készítők ugyanis gondoltak egyet, és a saját karikatúrájukat rakták be a nevük fölé. Kár, hogy ez csak két percig tart, de a lista ennyi idő alatt is megmosolyogtatja a jó érzésű gamer-eket.

Flower

Szinte nem is csodálkozik már az ember, ha egy ilyen játék credits-listáját megpillantja. A PS3 szirom-szimulátorának (sziromátorának) stáblistája ugyanolyan minőségű, mint maga a játék. Művészi kidolgozottságú, képileg és zeneileg egyaránt gyönyörű, egy kiváló játék méltó lezárása.

Final Fantasy VIII

Zárásképp következzék ismét egy japán csoda, a soha véget nem érő Végső Fantázia 8. része. A sorozatra nem lehet éppen azt mondani, hogy karakterszegények, szinte mindegyik részben szerethetőek valamennyire a szereplők. Erre tett rá még egy lapáttal az FFVIII credits-e, ahol a felgördülő nevek mellett egy home-videó képkockái peregnek le szemünk előtt.

Szívem szerint ellenpéldának, illetve citromdíjasnak ide vettem volna még a Clive Barker’s Jericho-nak is a credits-ét, annyira fájdalmasan hosszú és semmilyen volt, de nem érdemli meg, hogy a fentiekkel egy lapon említsem. Amint látható, sok esetben érdemes megvárni a stáblistákat, ki tudja, hogy mikor kapunk az arcunkba egy meglepit. Éppen ezért, aki a mozi/játék végén feláll és kimegy, az meg is érdemli, hogy kimaradjon a plusz élményből. A többiek viszont dőljenek hátra (vagy épp ne, hanem készüljenek fel), és élvezzék a credits-eket. Bízom benne, hogy a jövőben még ötletesebb, még viccesebb és még megindítóbb darabokkal találkozunk majd.

Oszd meg és uralkodj: